2004 óta van KLP Póni Kupa versenysorozat. A gyerekek lovaglásának támogatását személy szerint is nagyon fontosnak tartom, mert igazán az alapokat elsajátítani, mint minden más sportnál is, gyerekkorban lehet igazán. Aki fiatalon közel került a lovakhoz, nagy valószínűséggel megmarad lovasnak, de legalábbis amint teheti visszatér. A minőséget fogja keresni környezetben, lóban, lovas esemény nézőjeként és hobbi elfoglaltság szintjén is. Ezért fontos, hogy szakképzett – és nem csak a téméhoz félig értő –, elhivatott edzőknél, következetes és rendszeres oktatásban részesüljenek. A tanultak alkalmankénti bemutatására, az összemérésre a legjobb alkalom a veseny.
Ezt az évente több fordulóból álló versenysorozatot szervezik óriási és kitartó munkával Kovács Eszter és férje Fülöp Sándor Hetényegyházán és kapcsolódtak be több fordulóval más lelkes, gyerekek lovagoltatásával foglalkozó lovardák. A vesenyeken résztvevő lovardák egyikének vezetője Antal Péter, az ő kérésére hívtuk össze a találkozót, ahol a szervezők, edzők mellett szülők is részt vettek, sőt egy ifi versenyző is. Több felvetésük volt, ami a versenyző gyerekek, szüleik és oktatóik szája ízét megkeseríti és az aggondalom vezette őket, nehogy a versenyzés, vagy akár a lovaglás feladása legyen a vége.
1. Díjazás
A díjakat a KLP Lovasfelszerelés ajánlja fel a kupákra. A versenyszámokat a díjazottak számát előre megkapjuk és a Kecskeméti üzletünkben dolgozó kollegák nagy szeretettel és gondossággal válogatják össze figyelembe véve az indulók korát, és hogy zömében kislányok (sajnos, hogy kevés a fiú!) lesz a díjazott. További szortírozást Eszterék végzik, a pillanatnyi győztes méreteihez, az indulók számához, a már esetleg kapott díjakhoz igazodva. A versenyeken felmerülő egyéb számtalan pillanatnyi intézendő teendő között elképzelhető, hogy mekkora feladat ez, amibe hiba csúszhat, vagy épp az általunk felajánlott díjak között nem volt megfelelő méret, vagy vágyott szín.
A találkozó irányította rá a figyelmünket, hogy néhány esetben – Antal Péter lovasainál sajnos többször – nem okozott örömet a díj maga, mivel nem volt sem a lovashoz, sem a teljesítményéhez mért. Nyilván a tény, hogy a megmérettetés dobogós eredménnyel zárult már magában jóleső érzés, de ezt, mivel gyerekekről van szó, a további motiváció alátámasztása érdekében megfelelő és arányos díjnak kell kísérnie. Felvetődött, hogy nem az érték a lényeg, hanem a többi díjazotthoz viszonyított igazságos elosztás.
Már az idei első fordulón olyan módon válogattuk a díjakat, hogy teljes méretsor álljon pár hétig még rendelkezésre az esetleges cserékre. Ez azonban minden terméknél nem lehetséges. Hallottunk esetekről, amikor a gyerekek, szülök egymás közt cserélik a díjakat, és ezt nagyon jó gyakorlatnak tartjuk.
További módosításként a honlapunkra fel fogjuk tenni előre az egyes számokra felajánlott díjak webáruházunkba mutató linkjeit, hogy már verseny előtt ez egyértelmű legyen az indulóknak. (Személyes véleményem, hogy nem szabadna ekkora jelentőséget tulajdonítani a tárgyi nyereménynek, sokkal fontosabb kellene legyen a jól végzett edzések eredményeképp a versenyen való részvétel maga, annak a hangulata, a lehetőség annak megfigyelésére, hogy mások hogy csinálják, ehhez képest mi hol állunk. Persze ez csak akkor lehet igaz, ha valóban tanulságos a veseny, nincs kivételezés vagy igazságtalan megkülönböztetés.) Sokan hasonlóan vélekednek, de sokszor a lebonyolítás technikai részleteiben is akad javítani való.
2. Technikai problémák
Felvetődött, hogy zavaróak az alkalmankénti téves helyi információk az indítható vagy nem indítható lovakat illetően, valamint a kicsigyerek számok a délutáni alvási időre való kiírása. Rosszul összeadott pontok miatt sajnos előfordult, hogy nem a tényleges eredményt elérő lett a díjazott, ezt sajnos csak a következő versenyen lehetett korrigálni. Volt, hogy nem a kiírásnak megfelelően volt a verseny lebonyolítva: összevetés helyett időre ment – pedig a gyerekek másra készültek.
A szervezők kérése, hogy amennyiben a versenyen észlelik az edzők – a fiatalkorú csapatért felelősséget vállalók – a hibákat, azokat azonnal jelezni kell a technikai bizottságnál, hogy rögtön lehessen korrigálni. Erre több szülő is úgy reagált, hogy a gyerekek miatt nem akarnak okvetetlenkedőnek feltűnni, hogy a pontozáskor nehogy hátrányuk legyen. Amennyiben csak gyűlik a sok reklamáció, de az nem jut el az érdekeltekhez, vagy évekre visszamenő sérelmek merülnek fel, azokat utólag már nem lehet megváltoztatni, ezért muszáj vállalni az azonnali szóvátételt.
Itt áttértünk a bírói gyakorlatra.
3. A pontozás
Ahol pontozásos a sportág mindig tapsztalható részrehajlás, figyelmetlenség, nem azonos mérce, sajnos ezen nem tudunk változtatni. Szervezők elmondták, hogy nagyon nehéz olyan bírókat találni, akik gyerekversenyre hajlandóak eljönni, illetve idejük is engedi. Ezt csak hivatástudattal lehet végezni, a fizettség semmiképp nem áll arányban a munkával.
De egyértelmű ellentmondásokra, félrenézésekre fel kell hívni helyben a figyelmüket. Összevetve más versenysorozattal a KLP Kupán még szerencsére több az elégedetten távozó, mondták a szervezők, köszönhetően a már kipróbált bírói karnak, akik között persze akad pár szigorúbb és pár olyan, aki túl lazán veszi a feladatát.
Az edzők teljes joggal várják el, hogy a bírók figyelembe vegyék a gyerekek érzékenységét és ugyanolyan komolyan vegyék a feladatukat mint felnőttek megítélésekor. Nagy az edzők és szülők felelőssége, hogy a gyerekeknél tompítsák a csalódottságot és kiemeljék az értékeket.
Végül én itt mondok köszönetet a sok szülőnek, akik rengeteg anyagi áldozattal, saját szabadidejének alárendelésével lehetővé teszi, hogy a gyerekek lovagolhassanak.
Köszönet illeti az edzőket, akik egész évben türelmesen és szakértelemmel felkészítik a kis lovasokat és vállalják maguk is a megmérettetést, és a sokszor boszantó technikai problémák, sőt igazságtalannak vélt bíráskodás ellenére újra és újra elindítják őket versenyeken.
És megköszönöm a KLP Kupa szervezőinek, hogy elhivatottan kitartanak, felvállalják azt, amit belső indíttatásból kötelességüknek éreznek.
Hallottam a megbeszélésen, hogyha a kisgyerek sok igazságtalanságot tapasztal a lovasversenyen, akkor más sportot fog választani. Szerintem lovasnak lenni nem sport, hanem életforma. Ehhez az életformához kell, hogy lehetőségeink szerint hozzásegítsük őket. A jószándék mindannyiunkban megvan. Önök, hogy gondolják?
Kerényi Andrea
KLP Lovasfelszerelés
|
Töltse le innen PDF formátumban. 
Vissza a tetejére
